Chio csipsz iskolába megy - azaz Chio-chan no Tsuugakuro

Nagyon rég írtam a blogra, de csak időhiányból kifolyólag. Közben továbbra is néztem animéket, de ez, amelyikről most fogok írni, olyan volt, hogy nem tudtam megállni, hogy ne írjak róla.

Ez az anime ismét csak emlékeztetett arra, hogy sem belföldi, sem külföldi emberek ajánlására nem kell feltétlenül sokat adni, csakis kizárólag a saját ítéletünkre. (Sőt, egyéni véleményem az, hogy nem-magyar animések ezerszer lágyszívűbbek, mint a hazaiak.)

Szóval kaptam a hype-ot erről az alkotásról, hogy mennyire vicces meg jó - és talán túl magas elvárásokkal ültem is le elé ezért. Sajnos már az első rész akaraterőt igényelt, hogy végigüljem, de nem tartottam fairnek, hogy ennyiből megítéljem, így az első 3 részig bírtam, azután dobtam. 

Hogy akkor miért is írok nektek egy olyan animéről, amit végig se voltam hajlandó nézni? Hát azért, mert ez az anime is egy nagyszerű szemléltető példa.

Nos, aki kicsit is tisztában van a japánokkal, az tudja, hogy elég konfliktuskerülőek, ennek folyományaként hajlamosak félénknek lenni. De ez náluk társadalmi produktum, és persze ott sem működik mindenkin ugyanúgy, de azért a többségen mégis. Pl. ott nem szokás még orrot se fújni nyilvánosan, vendégségbe se szeretnek fogadni embereket stb.

Ezt nyilván az animék szereplőiben is visszatükröződik. Sőt, célzottan az ilyen szereplők ábrázolásáról, belső vívódásaikról szóló animékből is elég sok van. Ezek az animék mutatják meg nekem leginkább, mennyire különbözik az, amit én viccesnek tartok, és az, amit a japánok viccesnek gondolnak.

Az animében japános túlzással van bemutatva a 'társadalmi esetlenség': amikor a főszerelőnek 10 percig fő a feje azon, hogy

"Júj, a legnépszerűbb lány rámköszönt, jaj, ez csakis valami tévedés lehet, áhá, biztos csak az egyik barátja áll a hátam mögöttem, úgyhogy most fejest ugrom a kukába és megnézem van-e mögöttem valaki."

Beugrani a kukába. Tökéletes megoldás bármilyen szituációban.

Végre megtaláltam a helyem a világban!

Meg

"Jaj, belefutottunk a barátnőibe, engem most biztos levegőnek fognak nézni, és kimaradok a beszélgetésből."

Elhiszem, hogy létezik ilyen, sőt, kinek ne fordult volna már meg a fejében, de bazd meg, ki a fenét érdekel ez?

Első benyomásom olyan volt mint a WataMotéban, annál a fekete hajú kiscsajnál, aki folyton be akart illeszkedni, és népszerűvé válni. Ők ugyan ezt a társadalmi esetlenséget mégis érdekesebben és szerethetőbben tudták bemutatni. Ha szociálisan retardált emberek belső monológjai érdekelnek titeket, inkább azt nézzétek meg.

De nem szeretnék csak sározni, és lejáratni az animét, úgyhogy el is mondom, mit hogyan kellett volna csinálni.

A 'reklám' azzal nyert meg magának, hogy ezt az animét egy vicckavalkádnak állította be. Az animéhez tartozó leírás rájátszott erre a feltevésemre. Röviden: Chio mindennap másik úton próbál eljutni az iskolába, és mindig valami rendkívüli történik vele. Hát, egyszerűen fogalmazva pontosan ennek is kellett volna történnie. Pl. UFO-k szállnak le egy közeli sikátorban, vagy Dzsingiszkánnal kumiszozik egy manga-kávézóban, meg ilyesmik, értitek?  Ilyen "Adventure time" szintű baromkodásokat vártam, vagy hogy legalább olyan legyen, mint a Nichijou, nem pedig ilyen szánalmas, társadalmi retardáltak gondolatvilágát bemutató baromság. Ezt a 'gyökérségét' még az után sem vetkőzi le, amikor történetesen történik is valami.

A dohányzás bizonyítottan 20%-kkal menőbbé tesz!

Legalább aranyos.

Természetesen az sem lehet véletlen, hogy Chio-csipsz lány. Valahogy társadalmi feszkója az ilyen animékben mindig csak a lányoknak van, akik mindig minimum szerethetően aranyosak. A gondjuk is az, hogy késő éjjelig fennmaradnak és videojátékoznak, ami mint tudjuk kifejezetten aktuális probléma korunk fiatal lányainál. De aláírom, hogy ezerszer szerethetőbbek, mintha egy fiú lenne a főszereplő. Szerintem rontja az összképet, hogy babaarcú, boci szemű, aranyos lányoknak ez a szerep, a dolog komolyságát tekintve nem áll jól, csakis arra kell, hogy MÉG tovább növelje a moe faktort azoknak akik erre érzékenyek. (Ebben természetesen az eladhatóságnak van a legnagyobb szerepe.) Ha egyszer is készítenének egy fiú verziót egy ilyen animéből, az tuti, hogy csak a szellemességével és az intelligenciájával lesz képes tarolni, nem a maszkírozással. De ilyen nem lesz, az ziher! (Pl. egy low-budget sci-fi, amelyiknek nincs pénze menő effektekre, űrharcra, meg lézerekre, ezért muszáj kreatívnak lennie és szellemesnek lennie, pont ezért lesz jó. Már amikor sikerül.)

Ilyen kommenteket nem kérek!

Az Assassin's creed nem viszi ki magát!

Egyszóval nem éreztem szükségesnek tovább vesződni vele. Három részt megnéztem, mert aránylag korrekt vagyok, de ennyi. Így is sok anime vár még a listámon. Sajnos az idő számomra érték, nem pazarolhatom csak úgy el.

Az öniróniáért azért jár a piros pont.