Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo! - avagy, nincs kettő négy nélkül!

Manapság egyre több animével kapcsolatosan érezem úgy, mintha valaki(k) megírtak volna egy receptet valamikor a 90-es években vagy legfeljebb a 2000-es évek elején, és azóta minden egyes anime író úgy követi azt, mintha egy szakácskönyvből olvasná.

Jelenlegi alanyunk egyáltalán nem jelent kivételt ez alól, viszont sokban azok felé emelkedik.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az utóbbi 3-4 évben nagyon felkapták a fantasy kalandozós műfajt az animékben, amely még mind a mai napig tart. (Vagy csak én futok beléjük mindig; vagyis inkább ők jönnek hozzám.) Ezekkel általában az a bajom, hogy eszméletlenül kiszámíthatóak, és a főhősök is vagy unszimpatikusak, vagy teljesen üresek.

Vegyük is górcső alá gyorsan, mivel is nyújt többet jelenlegi alanyunk.



Azok kedvéért, akik nem ismerték volna, foglaljuk össze a történetet.

Adott a főhős, Satou Kazuma, egy játékfüggő kocka, aki olyan ritkán hagyja el a szobáját, hogy még egy traktort sem képes megkülönböztetni egy kamiontól. Azonban kedvenc játékát éppen most fogják kiadni, ezért elmegy, hogy az elsők között játszhasson vele. (Ha már ekkora egy NEET, akkor miért nem torrentezi le inkább? A neetek nem a kényelmetlenebb megoldás választásról híresek. Vagy rendeli meg postán?)
A lényeg, hogy az az előbb említett kamion-traktor végül elüti, és meghal.
Élet és halál között találkozik egy istennővel, Aqua-val, aki a szokásos két megoldás mellé ajánl neki egy harmadikat. Reinkarnáció, túlvilág vagy újrakezdés egy másik világban, a meglévő emlékeiddel és tudásoddal, melyek mellé kapsz egy kis pluszt is.
Aqua azonban nem éppen kedves a fiúval, és paraszt módon kiröhögi szegényt, amikor csak tudja, oltogatja a srácot, aki ezt nem igazán veszi jó szemmel.
Úgy dönt, újra kezd egy másik világban, melyben szent küldetése a démonkirály legyőzése lesz, amihez segítségül választhat magának egy tárgyat, vagy magával vihet valamit. Ő úgy dönt, hogy Aqua-t visszi, mert hogy akkora szemét volt vele, és mert nagy az arca.

Így kezdődik el a két hős kalandja.

Amint látjátok az ég világon semmi eget rengető sincs ebben a kliséhalomban. Akkor meg mégis mi tetszett benne ennyire annak a baromnak, aki időt pazarol, hogy írjon róla?

Hát az, hogy rohadtul nem kiszámítható. Olyan szinten az orrodnál fogva vezet az anime, hogy "Ó, igen, ezt a jelenetet már százszor láttuk, most is tuti ez lesz", aztán nem egy huszárvágással jól képen töröl és egy akkora ökörség lesz helyette, mint ide Hanoi.

Az utóbbi években jutottam el arra a szintre, hogy lassan igényem se nagyon van animékre, de a rajongás hébe-hóba vissza-visszahúz, leginkább jól megválogatom mit nézek. Nem tudom, kik olvassák ezt a blogot, de így húszon túl a harminchoz közel már nem olyan vicces, vagy reális minden vacakra rábólintani és időt pazarolni csak azért, mert anime.

Még én sem szeretem az összes pizzát. Legyünk tehát igényesek anime téren is.

Ne legyünk olyanok mint Mohó.
"És a szerencsétlen Mohó, tehetetlenül nyögve az információözönben, kénytelen minden adatot tudomásul venni"  - Stanislaw Lem: Kiberiáda Hatodik utazás -

A történetről nem írok többet, mivel az az egy bekezdés, amit fent leírtam, teljesen lefedi. Mivel a főszereplők kb. mindent igyekezenek csinálni, csak a fő küldetést nem.
A szokásos akciófűtött fantasy animékkel szemben ez a mű fényévekkel realistább. A főszereplők meg is jegyzik, hogy az ilyen történetekben renszerint a kalandorok kapnak kezdőtőkét. Hát ő nem. Azt ugyanis elbukta azzal, hogy Aquat magával vitte, aki istennő létére több kárt okoz, mint hasznot.

Aqua, Kazuma, Megumin, Darkness

A banda rövidesen kibővül még két szökevénnyel a zártosztályról. Meguminnal, a robbanás-mániás skarlát démonmágussal, és Darknessel a mazochista templomos lovagnővel.
Főszereplőnk, tehát Kazuma, maga köré gyűjtötte a kötelező háremet. Amivel az egyetlen gond az, hogy inkább szabadulna tőlük, mint sem maradna.

Újabb jó pont az anime készítőinél, hogy más készítőkkel ellentétben, róluk elhiszem, hogy életükben beszéltek már nővel. 

Mikor Kazuma gerincet növeszt.

 A csajok ugyanis eszméletlen reálisan állnak hozzá a főszereplőhöz. Amikor lehet, vegzálják, ha meg olyanjuk van, akkor szimplán megpróbálják meg metoo-zni, mert az vicces. Szerelemnek és vonzalomnak nyoma sincs. Maximum bajtársi barátságnak, amelyre rájátszik, hogy Aqua hazajutása 100% Kazumától függ, így kénylegen róla hébehóba gondoskoni, illetve Megumin és Darkness szociálisan kellően mellőzöttek ahhoz, hogy megbecsüljék magukat.



Szóval realitás +1.

A grafikára sokan panszkodtak, hogy csálé, meg béna. Én szerintem aranyos, és pont az a jó benne, hogy nem olyan, mint az összes többi.

Japán humorérzék. Amúgy is mindig ki akartam próbálni.

Egy szó, mint száz: egy rendkívül igényes komédiáról beszélünk, ami ott parodizálja ki a mai fantasy animéket, ahol éri, és ettől lesz üdítően fergeteges.
Az elgondolkodtató, művészi mondanivalót tartalmazó művet, és ecchi lengő csöcsöket várók sajnos csalódni fognak. De ez durván ellensúlyozva van a legendás "japán humorérzékkel".