2020. május 31.

VA-11 HALL-A

Légy üdvözölve a vallhallában
A fényregényes bejegyzés után, vettem a bátorságot és más vizekre is elevezek a blogon. Ezek pedig a vizuális novellák (Visual Novell), továbbiakban VN. Nyugi itt most nem átlagos és semmit mondó ismertetése következik a médiumnak, hanem egy egész konkrét példát hozok nektek.

A játék címe: VA-11 HALL-A: Cyberpunk Bartender Action. 

2020. március 21.

Honzuki no Gekokujou, avagy Egy Könyvmoly Felemelkedése




Illetve ismerhetitek még "Ascendance of a Bookworm", vagy "Honzuki no Gekokujou: Shisho ni Naru Tame ni wa Shudan wo Erandeiraremasen" címeken is. Nem feltétlenül tudom, mi értelme van kilométeres címeket adni egy történetnek, amikor majd a rajongók úgyis lerövidítik Hongeko-ra vagy valami egyéb elborult japánkarakter-kombinációra, de talán a dömpingben manapság ezzel lehet kitűnni.

Az biztos, hogy az én olvasatomban semmivel sem lehet jobban belesimulni a háttérzajba, mint egy megjegyezhetetlen címmel, meg azzal, ha valaminek a leírásában szerepel az "isekai", pláne a "light novel" szókombináció. Ilyenkor skizofréniám aktuális állapotától függően lassan hátrálva vetek pár keresztet, vagy elzarándokolok a legközelebbi shinto szentélybe (mivel csóró vagyok ezért képzeletben). Pontosan ez történt, amikor a 2019 őszi szezont nézegetve átfutott a szemem ezen az animén, pedig egyébként a történet felkeltette a figyelmem, illetve a rajzok stílusa is. De el kellett telnie még néhány hónapnak, hogy ráébredjek, mit veszítettem volna, ha az (amúgy tökéletesen megalapozott) előítéleteimre hallgatok.

2020. február 26.

Fény regényekről szakszerűen


Animéket arányaiban csak nagyon ritkán készítenek a stúdiók eredeti ötlet alapján. Leggyakrabban mangákat, és ilyen fényregényeket dolgoznak fel. Ritkábban vizuális novellát vagy videójátékokat.
De itt most egy kicsikét a fényregényekről fogunk beszélni, illetve, hogy nekünk itt a stábbal mi a véleményünk azokról az animékről, amelyeket ilyenekből készítenek.

2020. február 12.

Chio csipsz iskolába megy - azaz Chio-chan no Tsuugakuro




Nagyon rég írtam a blogra, de csak időhiányból kifolyólag. Közben továbbra is néztem animéket, de ez, amelyikről most fogok írni, olyan volt, hogy nem tudtam megállni, hogy ne írjak róla.

2019. február 12.

Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo! - avagy, nincs kettő négy nélkül!





Manapság egyre több animével kapcsolatosan érezem úgy, mintha valaki(k) megírtak volna egy receptet valamikor a 90-es években vagy legfeljebb a 2000-es évek elején, és azóta minden egyes anime író úgy követi azt, mintha egy szakácskönyvből olvasná.

Jelenlegi alanyunk egyáltalán nem jelent kivételt ez alól, viszont sokban azok felé emelkedik.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az utóbbi 3-4 évben nagyon felkapták a fantasy kalandozós műfajt az animékben, amely még mind a mai napig tart. (Vagy csak én futok beléjük mindig; vagyis inkább ők jönnek hozzám.) Ezekkel általában az a bajom, hogy eszméletlenül kiszámíthatóak, és a főhősök is vagy unszimpatikusak, vagy teljesen üresek.

Vegyük is górcső alá gyorsan, mivel is nyújt többet jelenlegi alanyunk.

2018. július 15.

Szezonzáró összefoglaló - 2018 Tavasz

Már megvan egy éve is, hogy firkáltam valamit a blogra. Általános motiválatlanságomon és alkalmasint egyéb magasabb prioritású kötelezettségeken túl nem is keresek rá kifogást (meg hát nem is tartozom vele :P). De most, hogy kezdenek elrendeződni a dolgok, épp ideje némi észt kéretlenül kiosztani. Nekem bőven van, nektek meg úgyis a javatokra válik.


Szóval hogy is fog ez kinézni... most nem az a célom, hogy csontig belemásszak egy-egy sorozatba és azt alaposan kivesézzem, inkább néhány sorban közlöm le a benyomásaimat azokról a darabokról, amiket néztem/amikből láttam annyit, hogy érdemben véleményt formáljak róluk. És mivel nem fogok komoly indoklásokba menni, a pontozást elhagyom, legfeljebb ajálnás adok hozzá. Na de akkor csapjunk is bele. A haladási irányt tekintve a Myanimelist népszerűségi listáját fogom követni.

2018. június 27.

Megalo Box



Hú, azt hiszem, jobb, ha letudom a kötelező köröket, mielőtt nagyon beleásnék a lényegbe, essünk hát túl ezen is. Szóval a Megalo Box egy bokszolós sci-fi - sportanime, mely valamikor a nem túl távoli jövőben játszódik, egy olyan világban, melyben a gazdag városlakók és a külső, lepukkant nyomornegyedekben tengődők között nemigen van átjárás, bár mindkét helyen egyaránt népszerű sportnak számít a Megalo Box, ami a hagyományos ökölvívásnak egy exoskeleton-szerű géppel (továbbiakban egyszerűen csak "gear") feltuningolt változata, melytől a sport sokkal veszélyesebb és izgalmasabb lesz, tömegesével vonzva magához a nézőket.

Junk Dog nevű főszereplőnk és edzője természetesen a szegények között tengeti életét, és abból próbálják visszafizetni az adósságaikat, hogy bokszmeccseket bundáznak meg: Dog (vagy hogy is hívjam) az első menetekben eléri, hogy rá fogadjanak, majd a kellő időben kifekszik, így a yakuza főnökük bezsebeli a lóvét. Dog tökéletesen meg van elégedve az életével, bár sejti magáról, hogy többre termett, és sűrűbben szeretne olyan meccseket, ahol megcsillogtathatja a tudását, és néha győzhet is - egészen addig, amíg össze nem akad a Megalo Box hivatalos világbajnokával, Yurivel. 

Szó szót, ütés ütést követ kettejük között, a fontos az, hogy Yuri csak akkor hajlandó igazából megküzdeni Doggal, ha azt hivatalos Megalo Box ringben teszik, amihez ugye hősünknek valahogyan jogot kellene formálnia arra, hogy a világbajnokot kihívhassa.
Dog el is határozza, hogy felveszi a "Joe" nevet, hamis személyazonosságot készítve magának, hogy a városba és az igazi meccsekre bejusson, és elindul egy bajnokságon, melynek végén talán lesz esélye összefutni ellenfelével. Hogy a kétszáz-sokadik helyről minél gyorsabban felküzdje magát, az edzőjével kitalálják, hogy gear nélkül fog küzdeni, így hívva fel magára a magasabb rangú ellenfelek figyelmét.

A történet röviden összefoglalva ez, a mondanivaló pedig nagyjából annyi lenne, hogy nem számít, honnan jöttél, nem számít, mi van megírva előre a sorsod könyvében, kellő mennyiségű akaraterővel, hittel és szerencsével bármit elérhetsz. Nem meglepő tanulság ez egy sportanimétől, pláne nem, ha azt vesszük, hogy a Megalo Box felvállaltan egy hatalmas hommage Ashita no Joe-nak, és úgy általában az egész korszaknak, mint ahogy az a rajzstíluson és a hangulaton is meglátszik. Ebből a szempontból ez az anime mestermű, óriási szíve és lelke van, nosztalgiára építkezik, és mer nagyot ugrani a jövőbe, mint ahogy az a zene és a rajzok kontrasztján is tapasztalható. Hangulatra tehát tíz pont - kérem hát az elvetemült shounen rajongókat, hogy menjenek, nézzék meg, itt már nincs semmi látnivaló.


2018. február 7.

Lovecraftos animék



Mindenekelőtt szeretném letisztázni, hogy ez a cikk nem a csápos hentairól fog szólni. Csápos szexszörnyek bár valóban léteznek a Cthulhu mítoszban, a japánok ezt már jóval a möster előtt kipróbálták, hiszen ez ott inkább a helyi folklórból ered. Ha ilyesmire vágytok, akkor a La Blue Girl-t ajánlom (+18). Ez az esszé azonban nem fog a továbbiakban ezzel a témával foglalkozni.

Howard Philip Lovecraft talán a múlt század legnagyobb hatású horrorírója. Egyedi hangulatával és saját maga által kreált mítoszvilággal vált ismerté. Nagy példaképe volt Edgar Allen Poe, ő maga pedig az utána következő horror-nemzedékre volt jelentős hatással, köztük Stephen Kingre is.
(Revival, In the Tall Grass). Az ismeretlentől való félelem és borzongás, az iszonyatos tehetetlenséggel való szembesülés adja meg a műveinek sajátos hangulatát. Életműve sajnos csak korai halál után nyerték el népszerűségét, amely azóta nyílegyesen tör felfelé: heavy metal bandától a videójátékokig, a South Parktól a Deviantartig egyre népszerűbb. Mért pont az animék maradnának ki a menázsiból? Ráadásul az angollal ellentétben a japán egy fonetikus nyelv, így könnyebben tudják kiejteni a furábbnál furább neveket.

Eddigi életemben öt animét sikerült megnéznem, ami a Lovecraft által alkotott Cthulhu mítoszra épül, illetve onnan emel át elemeket. Ezek: a Digimon Tamers, Haiyore! Nyaruko-san, a The Dunwich Horror and Other Stories, Demonbane és a The Big O.

Ez az esszé nem ajánló, a hanem ismertető, így ha spoilermentesen akarod végignézni a fentebbi animéket, gyere vissza, miután megnézted őket.

Highschool DxD, és az első vita poszt


Pályafutásom alatt rengeteg mindent tanultam az animékből. Ezek közül az egyik az a bizonyosság, hogy legyél akár férfi, akár nő, mindenki szereti a ciciket, és a japánoknál ez már művészi szinten megy. Ennek szemléltetésére, a témában elég nagy hírnévre szert tett High School DXD-vel fogunk foglalkozni, aminek 4. évada idén kerül a nagyközönség elé.

Blogunk olyan szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezik az animeiparban, hogy soron kívül olvashattok arról, miről is fog szólni a következő évad; ha nem szereted a spoilereket, akkor ugorj a "spoiler vége" felirathoz, mivel sok hetet-havat össze fogok itt még hordani.

SPOILER










SPOILER VÉGE

Térjünk is a lényegre. Először egy kis áttekintés azok számára, akik most találkoznának vele először, mivel mind tudjuk, hogy nincs régi anime, csak öreg néző. A Highschool DXD egy light novel alapján készül, amit Ichiei Ishibumi ír, és Miyama-zero illusztrál. Magával a light novel műfajjal majd egy külön cikkben kívánok foglalkozni, most ugorjuk át.

2018. február 5.

Első benyomás: Violet Evergarden

(Talán vannak páran rajtam kívül, akik szívesen olvasnának éppen futó sorozatokról is épkézláb gondolatokat, hogy eldönthessék, érdemes-e beugrani egy rajongótáborba és hétről hétre követni - ugyanakkor az is felmerült, hogy rengeteg animéről már az első pár rész alapján kiderül, hogy nem érdemes időt pazarolni rá, de azért lehetne írni róla mégis valamit, hogy sikeresen elkerülhető legyen a jövőben. Mindkét igény kielégítésére jött létre az Első benyomás rovat.)

Vagy én vagyok nagyon gyanakvó, vagy már megint nem szabad egy anime szinopszisa alapján ítélni: a Violet Evergarden sorozatról ebből nem derül ki, hogy akkor most ez ilyen robotos, esetleg poszt-apokaliptikus történet, vagy mégis, egyáltalán miről tervez szólni. Miként lehet Violet, egy fiatal lány maga egy fegyver, vagy a tökéletes katona? Szupererővel rendelkező robot vajon, mint a Saikano vagy a Mahoromatic főszereplője? Vagy valamilyen genetikai kísérlet eredménye? Már megint fanszervizről, lelki húrok pengetéséről van szó csak a nemének és korának megválasztása kapcsán? A válaszokat ezekre a kérdésekre a sorozat nem sieti el megadni, bár talán annyi kiderül, hogy főhősünk közönséges ember, esendő és sebezhető, sőt, két kezét a háborúban elveszti, és mechanikus végtagokat kap helyettük. Egyébként ez a döntés sem igazán indokolt az írótól, hiszen látszólag semmi értelme a háború végére felruházni ezekkel, táposabb nem lesz tőlük, és egyébként is abszolút kilógnak a világból. 

Ja, ha már a világ. Szóval a "fantasy" leírással sem megy sokra a néző, mert ebbe aztán beletartozhatna a kardozós-sárkányos is, de nem, nem erről van szó, inkább ilyen ezernyolcszázas évek vége, viktoriánus kor jut a sorozatról első ránézésre az eszembe, már ha nem vesszük azt a robotkezet. Ettől rögtön átmegy az érzés steampunkba, de ahhoz meg nagyon kevés technika van benne eldugva. Lényeg, hogy egy több évig húzódó háború után járunk, melyben Violet is harcol (vagy hogy is mondjam, részt vesz mint fegyver?), és a parancsnokával együtt súlyosan megsérül még az utolsó csaták valamelyikében. Violet egy kórházban tér magához, a parancsnokával még nem derült ki, mi történt (vagyis célozgatnak rá, hogy meghalt), lényeg, hogy a lány eszébe jutnak az utolsó szavai: "szeretlek". Igazából a történet fő mozgatórugója az, hogy Violet megpróbálja kideríteni, hogy pontosan mit is jelent, milyen érzelmeket takar ez a szó.