Tök új állat

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de arra lettem figyelmes mintha sűrűbben készítenének állatos animéket mostanában. Ez alatt azt értem, hogy én még úgy szocializálódtam, hogy volt egyfajta megosztás van Japán és Amerika között, az előbbi kemonomimit készít, amikor az állatkarakter annyiban tér el az embertől, hogy a füle, farka esetleg a szeme állatiasak a viselkedése mellett, míg ezzel szemben az utóbbi a furry-s antropomorf karakterekben utazik. De úgy látszik, ez már nincs így, de nem is baj, csak érdekesség.

A napokban néztem végig az egy-két hónapja befejezett Tök Új Állatot, azaz a Brand New Animalt.

Előre figyelmeztetek minden olvasót, hogy a cikk spoileres lesz.

Most nem fogok a részletekbe menő kisregényt írni az egész sorozatról, inkább csak egy két alapbenyomást róla.

Mielőtt azonban belekezdenék a sóderba, lássuk nagy vonalakban a történetet.

Adott egy lány, Michiru, aki egy nap arra találja magát, hogy egy kétszőrű, de emberi testfelépítésű mosómedvévé változik. Azonban nem is annyira az a fura, ahogyan kinéz, hanem az, hogy átváltozott, ugyanis seregével élnek antropomorf állatok abban a világban. Hogy váratlan átváltozására választ találjon, elmegy egy állatoknak fenntartott városba, ahol csakis állatemberek élnek békében. Mármint, ahol egyedül egymást csinálhatják ki, mivel valamiért az emberek nem igazán szívlelik az állatembereket, hiába értelmesek. No meg az emberek általában szeretik az állatokat, de mindegy, a Netflixnek kellett egy rasszizmus párhuzam, mintha kötelező volna. Ennyi erővel az állatkák akár robotok vagy mutánsok is lehettek volna, mindegy, mert elkalandoztam.

Michiru és Azune emberként

 

Szóval a városban összetalálkozik Shiróval, az embergyűlölő farkassal, aki szélsőséges előítélettel viseltetik minden iránt, aminek kicsit is köze van az emberekhez. Nem mellesleg a város és lakosságának lélekállata, és védelmező szelleme. Ja, és szociális munkás, ami nagyon imponált.

Ez a kettő borzasztó gyorsan csapatba verődik, mivel Michiru hajlamos önbíráskodóan mindenbe beleütni az orrát. 

Michiru, mint mosómedve

Fontos karakter még Michiru sorstársa és legjobb barátnője Azuna, aki rókává változott, meg egy adócsaló, csempész görény, aki nálunk valószínűleg a zsarnain lehetne megtalálható.

Nyérc! Nem görény!

A történet tehát alapjáraton nagyon-nagyon nem eredeti. Mint fentebb említettem, ha az állatokat kicserélnénk mutánsokra, simán kapnánk egy közepes X-men sorozatot, ha kicserélnénk robotokra, akkor meg egy nagyon lightos, cukor- és kalóriamentes Szárnyas fejvadászt. (Mivel az egy nyomasztó, disztópikus cyberpunk. A sorozat képivilágából alapjáraton nem érződik a komorság.)

Első benyomásom az volt, hogy minden egyes rész epizodikusan ki lesz hegyezve egy a mi világunkban létező társadalmi problémára, mint szervezett bűnözés, vallási fanatizmus, gyógyszer lobbi, és persze rasszizmusra. 

Ha egy dolgot kéne mondanom, akkor az egész mese fel lett fűzve "a rasszizmus szívás" című unalomig tolt tanmesére, csak itt a különféle embercsoportokat kicserélik cuki kis állatokra. No de, Netflix, mit vártunk, ahol mindennek vagy minimum társadalmi kérdésekre kell reflektálnia, hanem egyenesen politikára.

Őszintén szólva az egész sorozaton keresztül a kíváncsiság volt a fő motivációm, hogy a kék mosómedve lány mégis miért lett egyik napról a másikra emberből állat. Mivel, hogy az egész introban úgy tolták a néző képébe a DNS láncot, akár egy Jurassic Park filmben. Ekkor még ment a fejemben ezerrel, hogy mi állhat a háttérben. Egy ici-pici csavart vártam, hogy biztos valami génkatasztrófa történt, vagy ezek az állatok igazából felemelt (uplifted) lények, és az egész mesében lévő kánon történet csupán egy kitalált mű-mítosz nekik. Mert így nem igazán értettem, mire fel ez a nagy reklámja a DNS láncnak. Mert azt, ami Michiruval történt, az annyira gyenge húzásnak éreztem, hogy igazán súlytalan volt. Szerintem bármelyik fentebbi csavar sokkal erőteljesebb lett volna, mint ami történt. (direkt nem spoilerezem el)

Miért fizettem elő a Netflixre

 

A társadalomhoz való alkalmazkodás is fontos tézise a sorozatnak. Michiru a sorozat végén bele is kiabálja egy mikrofonba a krédót: neki aztán senki se mondja meg az identitását, meg hogy fiú-e vagy lány, mert azt majd ő eldönti. (Netflix)

Vagy csak az integráció kérdése. Ugyanis sok állatnak fel kellett adni bizonyos jogokat a társadalomba való beilleszkedéshez. Például a sirályoknak és repülő madaraknak azt, hogy útlevél és egyéb nélkül csak úgy megsérthessenek légtereket, hiába költöző madarak. És ezt a sorozat emberi geciségnek állítja be, akik megkurtítják az állatok jogait.

De könyörgöm, ez az emberekre is vonatkozik. Szerintük ők élvezik, hogy minimum másfél órával egy gép indulása előtt ott kell lennie a reptéren, útlevelestül mindenestül, átvilágítva, hogy utazhasson. Pláne, hogy már az első rész azzal startol, hogy az állatemberek nem tunya, békés kis lények, valami szombat reggeli gyerekműsorból, hanem rendes vadállatok, akik állati erejük mellett emberi fegyvereket és bombákat is képesek használni. Akkor meg a kurva albatroszt igenis szedje le a honvédelem, ha keménykedni támad kedve.

A főszereplő, még ha nem is mondja ki, de arckifejezésével és gesztusaival nekik ad erkölcsi igazat, anélkül, hogy ezt logikusan végiggondolná.

A mécses valahol ott tört el bennem, amikor egy epizód elejéig zsidókat csináltak az állatokból, koncentrációs táborostul, Mengeléstül meg minden. 

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy nagyon unom már, hogy folyton az emberek a moslékok, mindig mindenhol, még ha az adott műsorban úgyis van hogy egy részük jó még egy másik nem. Azt azonban meg kellett adni, hogy a sorozat meglepett, hogy egy ilyen "felvezetéssel" a sorozat végén a fő gonoszok igazából nem az emberek, hanem a farkaszsidók voltak, az emberek meg pusztán hasznos hülyék gyülekezete.

Vendégszereplő, Johan Liebert a Monsterből

 

De visszatérve, a marvel-dc-ben is az van, hogy minden földönkívüli, aki csak felbukkan, az majdnem mindig és mindenkor felsőbbrendűbb, mint az emberiség. Miért nem kerülnék én egy idegen bolygóra vagy furry-k közé, akik egy csapat diszfunkcionális szerencsétlenség, és lehetnék, fordítottan, az Ő szupermenjük.

Mondjuk hasamra ütök, megtanítanám furryket fogat mosni. Talán, mint a szintén állatos, Murenase mangában, ahol ténylegesen az összes állat két vagy négy lábon járó csődtömeg, és az egyetlen férfiembernek kell őket úgy ahogy, képletesen gatyába rázni. Ez akár még egy pozitív emberábrázolás is lehetne, ha Jin személyisége és jelleme nem lenne annyira szélsőséges. (Bár én a Suzumiyás Kyon óta imádom az ilyen lesajnáló, szarkasztikus fiú karaktereket, mert nem olyan sótlan bájgúnár, vagy über macho izomparaszt, mint szokott lenni.)

De hogy ne az én mundér, fantáziátlanságomat kelljen hallgatnotok. Segítségül fordulhatok olyanokhoz, akik véletlenül tudnak történetet írni. Olyasmit képzelnék el, mint a Princess of Mars ( szigorúan a regények), amelyben John Carter űrrománckalandjai adhatnának egy ilyen hősre táptalajt, vagy hazai vonalon ott van Zsoldos Péter - A viking visszatér regény sorozata.

Szóval nem megoldhatatlan pozitív ember hősöket csinálni úgy hogy az ne legyen szájba rágós. De a Netflix-nek inkább a trendi, pc, bűntudat kultusz kell, nem pedig hősies, pozitív emberképek.

Így megy ez – ahogy Vonnegut mondaná.

De térjünk is rá a pozitívumokra. Azért leszögezném, hogy ez tipik az az anime, amit a legtöbben a furry állatkarakterek miatt néznek meg. Mint fentebb írtam, engem a kíváncsiság és a fejemben lévő elvárások hajtottak előre. 

A történet nagyon erős karakterek szempontjából, szinte mindegyik nagyon jól el lett találva. Ezt  aláírom, hogy erős vonala a sorozatnak. A másik pedig a grafika, amire szerintem nem igazán lehet panasz, egyedi, és jó. Az ember és állatkarakterek, a háttér is kiválóan meg lett rajzolva. Többféle karakter rajzolás is egyszerre szerepel. Valamint a karakterek van, hogy kifejezetten aranyosak lettek.

Elsősorban azoknak ajánlom, akik amúgy is oda vannak az állatos animékért, és műsorokért. A sorozatot két nap alatt végignéztem, aminél jobb referenciát és bókot el sem tudnék képzelni. Szóval ha valamit igazán mondanom kéne akkor 7,5/10.

Jó szórakozást hozzá!