2021. augusztus 3.

Pók vagyok, baj?! (Kumo desu ga, Nani ka?)


  
Nem, dehogy baj, legalábbis azoknak biztosan nem, akik nem félnek a pókoktól. De tekintetbe véve, hogy azért az arachnofóbiások tábora igencsak népes, elég bátor dolog pókokról animét készíteni. Még akkor is, ha történetesen a főszereplő pókot a legtöbb jelenetben úgy ábrázolják, ahogy magát elképzeli, ami orbitálisan cuki - az összes többi jelenetben meg modern, anime-rpg stílusban, ami irtózatosan menő.


De akkor röviden foglaljuk is össze, hogy kiknek NEM való a Kumo desu ga a pókszabásúak nagy utálóin kívül.

  • Senkinek, aki nem szereti a fényregény adaptációkat. A történet ráadásul ebből a szempontból az egyik legrosszabb alapra építkezik, egy webregény volt ugyanis eredetileg. Ezzel aztán együtt jár minden, ami a rossz fényregény-adaptációk sajátja, mint például a brutális mennyiségű szájtépés.
  • Akiknek tele a töke az isekai, pláne az mmorpg-isekai sztorikkal. Pókcsaj, alias Kumoko ugyanis eredetileg egy sima középiskolás tanuló, akit az egész osztályával együtt leradíroz a föld színéről egy jól sikerült varázslat, csak hogy reinkarnálódjon egy fantasy világban. Ráadásul, hogy teljes legyen a loreban a káosz, ebben a világban statjaid vannak meg skilljeid, fajod, karaktered és szinted, annak ellenére, hogy amúgy az égvilágon semmi értelme az egésznek se a plot, se a realitás szempontjából (mondjuk ezt a kijelentésem revideálhatom, ha az esetleges későbbi évadok úgy hozzák), egyedül arra jó, hogy deus ex machinaként a legbrutálisabb csata közepén el lehessen sütni a szintlépést, és mint azt tudjuk, minden épeszű rpg-ben szintlépés = max hp!!!

  • Ha nem szereted az OP, bolygókategymáshozvagdosós karaktereket. Ilyenből akad több is a sorozatban. Ez persze alapvetően nem mindenkinek lesz baj, Overlord rajongók gyorsan otthon fogják magukat érezni.
  • Ha karakterekre (nem a szerepjátékos értelemben), drámára, vagy karakterdrámára vágyódnál. Minden szereplőnek konkrétan 1db tulajdonsága van. Pókcsajnak még azt az egyet sem sikerült betartani. Az összes osztálytársa egy csendes, visszahúzódó alakként emlékszik rá, na ennek pókként pont az ellenkezője a személyisége.

  • Aki nem szereti az olyan történeteket, amiben brutál időugrások vannak. Ezekkel a gyanútlan nézőt kb. egy részen keresztül meg lehet vezetni, de utána nagyon sokat képesek rontani a szórakozáson. Miután egyértelművé válik, hogy az egész osztály az új világban egészen szó szerint újjá születik csecsemőként, és míg Kumoko élete első órájában már több élet-halál harcon van túl, addig a többiek csak fetrengve ordítottak a pólyában, nyilvánvaló lesz a 15 éves időugrás. És egy időugrásnak megvan az a rossz szokása, hogy zárójelbe tesz mindent, ami előtte történt. Az animében mindenféle cselekmény-vezetési trükköket elkövetnek, hogy minimalizálják ezt a hatást, kisebb-nagyobb sikerrel.


  • De eleve, minek is kell epizódonként két-háromszor ugrálni az időben? Erre nagyjából az az egyszerű válasz, hogy azért, mert különben senki se nézne 6 résznél többet az animéből. Nagyjából ennyiben össze is lehetne foglalni, hogy miként lesz egy első szintű pókkölyökből a Labirintus Rémálma. Utána ugorhatunk egy konkrét 15 évet az időben, és törődhetünk a teljesen generikus fantasy karakterek teljesen semmitmondó fantasy problémáival, amit csak az az egy dolog dob fel, hogy ők azért mégiscsak egy másik világból jöttek, és valakik el is kezdték őket valamiért (no spoiler) összeterelni egy helyre, de azért azt tudják, hogy pár osztálytársuk hiányzik közülük. Baromi érdekesnek és rejtélyesnek hangzik, ugye? Na nagyjából az egészre pont ennyi szót vesztegetnek. Ja, azt ígértem, hogy listázom, kinek nem való az anime. Szóval azoknak, akik nem a billentyűzetük mellett ülnek, vagy be van gipszelve a kezük, lényeg hogy nem szeretnek vagy tudnak kellő sűrűséggel az "ugrás előre 5 másodpercet" gombra kattintani.
  • Akik egy kerek történetet szeretnének. Ennek a sztorinak nem itt van a vége, konkrétan ilyen szemétre való lezárást, mint az animének sikerült rittyenteni, elég ritkán lehet látni még az adaptációk között is. Most akkor lesz belőle második évad, vagy mi a szösz? (Gyors guglizás: még nem jelentettek be ilyesmit.) Ha valakit érdekel, van manga adaptáció is. Meg biztosan valaki fordítja az eredeti webregényt is.
  • Akik baromságot látva hajlamosak szétverni a monitort. Illetve nekik csak akkor ajánlom, ha kellően sok monitor és/vagy tévé van otthon tartalékban. Mert baromságból azért akad néhány kiakasztó - most csak egyet mondok példaként. Az egyik (pókon kívül is érdekes) szereplő egy sárkány. Ez a bizonyos sárkány lép pár szintet és viszonylag gyorsan, sárkánytól nem túl meglepő módon a csapat egyik legtáposabb tagja lesz. Szerintetek mit csinál a harcban, amíg a többiek halomra kaszabolják egymást?

Néz. Egészen konkrétan néz.

Hát nagyjából itt a vége. Mármint a listának. Ha eddig nem olvastál olyasmit, amin úgy különösebben kiakadtál volna, akkor viszont egy meglepően egyedi és szórakoztató animét nézhetsz meg, ha adsz egy esélyt a Kumo-nak.

Há, micsoda váltás, most meg azt írom, hogy ez az anime jó?! Be kell vallanom, hogy ambivalens a kapcsolatunk, ugyanis a fenti felsorolásból csak az nem igaz rám, hogy utálnám a pókokat. Nem, ez után szinte már azt merészelem állítani, hogy a pókok cukik. Kumokoból ráadásul a történet végére még ügyeletes jócsaj is lesz, amitől méginkább ambivalens ez az egész (különben kb ennyi benne az összes fanservice). 

Az egészet egyértelműen a pók idősíkja és története viszi el a hátán, minden más csak körítés. Kumoko élete minden egyes perce maga a küzdelem, és nem adja fel semmiért sem. Így sikerül egy noname, első szintű pókicából egy űbertáp valamivé kinőnie magát, akit még az adminok is észrevesznek, mert borogatja a játék egyensúlyát. Igaz ugyan, hogy a csatái egy picit kiszámíthatóak, meg tudjuk, hogy tökéletesen semmi esélye nincs meghalni, de azért mégis végigizguljuk az egészet, utána meg tűkön ülve várjuk, hogy mi lesz az a legújabb elvetemülten fasza skill, amit kapni fog, vagy hova sikerül a történet világát építeni legközelebb. Tipikus underdog-történet, ami valahogy mindig képes kielégíteni az igazságérzetünket.

És természetesen az egyetlen értelme az egész időugrálásnak, meg bármelyik support karakternek annyi, hogy mi már tudni fogjuk, hogy eltelt egy csomó idő, és hogy a pók hatalma már a kaporszakállú atyaúristenével vetekedik, mire a többiek lefeszegetik a seggükről a tojáshéjat, és egyáltalán megsejtik, hogy létezik. És már előre vigyorogva dörgölhetjük a kezünket, hogy gyerekek, kis csicskák vagytok, de rendesen be lesztek majd szarva, ha a pók előkerül. Ezért hoztam fel az Overlordot, mert stílusában hasonló módon játszottak rá ott is a szereplők közötti mérhetetlen erőkülönbségre.

Még annyit a technikai dolgokról, hogy az animében igencsak túltengenek a 3D-ben renderelt jelenetek, de ez egyáltalán nem csoda manapság, elnézve a rengeteg fura szörnyet, kaotikus harcot és dinamikus kameramozgást, máshogyan egyszerűen megoldhatatlan lett volna. Ehhez képest igencsak meglepő, hogy az egész sorozatban szerintem két kezemen össze tudnám számolni azokat az eseteket, amikor kilógott a lóláb, és a 3D gagyinak tűnt. Nem tudom, mekkora költségvetéssel melóztak, lehet hogy csak egyszerűen már itt tart a technika és ez már olcsónak számít, mindenesetre örülök neki, minden faszán nézett ki. A soundtrack inkább mókás, mint igazán fülbemászó, főleg az endingnek berakott Kumoko-koncertek a legcsápolósabbak, tényleg csak ugrálva és ordítva lehet megnézni őket.



Szóval mit mondjak a végére? Minden egyes évadban ömlik az animetenger, azt se tudjuk, merre kapkodjuk a fejünket, melyik oldalnak vagy kritikusnak a listájára hallgassunk, ha kevés időnk van mindent végignézni. Kumoko azzal emelkedik ki ebből és kelti fel az érdeklődésed, hogy más - tényleg ki a fene csinálna animét egy pókról? És ha már amúgy is elkezdted nézni, éppen elég cuki és érdekes marad ahhoz, hogy azzal a lendülettel végig is daráld.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése