Honzuki no Gekokujou, avagy Egy Könyvmoly Felemelkedése

Illetve ismerhetitek még "Ascendance of a Bookworm", vagy "Honzuki no Gekokujou: Shisho ni Naru Tame ni wa Shudan wo Erandeiraremasen" címeken is. Nem feltétlenül tudom, mi értelme van kilométeres címeket adni egy történetnek, amikor majd a rajongók úgyis lerövidítik Hongeko-ra vagy valami egyéb elborult japánkarakter-kombinációra, de talán a dömpingben manapság ezzel lehet kitűnni.

Az biztos, hogy az én olvasatomban semmivel sem lehet jobban belesimulni a háttérzajba, mint egy megjegyezhetetlen címmel, meg azzal, ha valaminek a leírásában szerepel az "isekai", pláne a "light novel" szókombináció. Ilyenkor skizofréniám aktuális állapotától függően lassan hátrálva vetek pár keresztet, vagy elzarándokolok a legközelebbi shinto szentélybe (mivel csóró vagyok ezért képzeletben). Pontosan ez történt, amikor a 2019 őszi szezont nézegetve átfutott a szemem ezen az animén, pedig egyébként a történet felkeltette a figyelmem, illetve a rajzok stílusa is. De el kellett telnie még néhány hónapnak, hogy ráébredjek, mit veszítettem volna, ha az (amúgy tökéletesen megalapozott) előítéleteimre hallgatok.

Persze nem is baj, már legalább az első évad (fejezet?) lement belőle, így egy ültő helyemben végig is nézhettem. Ja, és hogy miért is kapott egy esélyt? Egyre gyakrabban jön szembe az interneten, mint valami, ami szörnyen alulértékelt (egyébként nem biztos, 8-as átlag a myanimelisten nem a világ vége), ugyanakkor a világtól és a szereplőktől mindenki el van ájulva - leginkább olyanok nyavalyognak, akik amúgy sem szeretik a slice-of-life műfajt. Hát nekem rengeteg kedvencem onnan került ki, és egyébként az elmúlt pár évben látottakhoz képest ennek még értelmes, izgalmas története is van.

Ja, és ha már itt tartok, hozzátenném, hogy isekai light-novel feldolgozásból tíz éve nem láttam ilyen jót. Lehet, hogy húsz. Nem szeretném különösebben hasonlítgatni másokhoz, de konkrétan az utolsó isekai-light-novel-anime, amin ilyen jól szórakoztam, az a Juuni Kokuki volt. Ja, hogy annak az alapja nem light novel, hanem igazi regény? Én kérek elnézést. Mindenesetre, ha valakinek az isekai csúcsa a futurisztikus MMORPG-t játszó nagymellű elflány karakterek, a fantasy csúcsa pedig az Attack on Titan, annak könyörgöm, ne nézze meg. Ne is pontozza. Nem neki való, kész.

Oké, kiöntöttem lelkem, de mégis, miről is szól a Honzuki no Gekokujou?

Adott Urano Motosu, aki a mi világunkban élt, és a nevének megemlítésén, illetve azon kívül, hogy egy igazi könyvmoly volt, csak annyit tudunk meg, hogy meghalt. Halálakor egyetlen dolog járt csak a fejében, hogy mennyire szeretne a túlvilágon is kizárólag könyvekkel foglalkozni. Ez a könyves megszállottsága egyébként végigkíséri a sorozaton, szinte földi jellemének egyetlen megmaradt prominens vonásaként. Minden esetre, szinte hogy a sors az utolsó kívánságát kigúnyolja, egy olyan világban tér magához, amiben a könyvek állatbőrből készült csillagászati árú ritka kincsek, kizárólag a nemességnek fenntartva, ő pedig egy utolsó munkáscsaládban egy hét éves, Myne névre hallgató kislány. Egyetlen szerencséje, hogy az előző életéből egyetlen emlékét sem veszítette el - sőt, új testének minden emlékét is megkapta bónuszba (ami amúgy nem sok, hiszen Myne alig mozdult ki a lakásából). Márpedig ugye könyvmolyról beszélünk, aki mindenről is olvasott, nem csak hülye fantasy isekai light noveleket, hanem történelmet és praktikus dolgokat, például olyanokról, hogy hogyan készülnek a könyvek, vagy a sampon, vagy a finomabbnál finomabb ételek, így körülbelül az első öt percben eljut oda, hogy ha nincsenek könyvek, majd csinál magának.

Hohó, ordítok a pause gombra csapva, ez milyen okos felállás, hiszen Urano/Myne büntetésnek éli meg a helyzetet, amibe került, de lehet, hogy Kamisama célja pont az volt ezzel az egésszel, hogy Myne világában, mintegy Gutenbergként be tudjon segíteni a könyvek és a tudás elterjesztésében! Igaz, ez az aspektusa a dolognak egyelőre elsikkadt. De nagyon jól rímel az egész arra, hogy a tudás az igazi hatalom, élesebb a kardnál a toll, hajrá előre könyvmolyok, ti vagytok a legerősebbek, meg a mágia. He, mit keres itt mágia? Erre majd még visszatérünk.

Szóval igazából az első nagyjából tíz rész azzal megy el, hogy Myne a béka segge alól próbálja összekaparni magát, folyamatosan küzdve a gyenge kis fizikumával és a családja szerény anyagi helyzetével, hogy végül elérhesse az álmait. Semmi sem hullik az ölébe, és ahogy egyre messzebb jut a nulláról, annál jobban kezdjük el mi is tisztelni, pláne, hogy olyasmikkel is meg kell küzdenie, mint hogy legjobb barátja és segítője, Lutz rá ne jöjjön, hogy ő már nem Myne, illetve Myne halálos betegségével, amibe az eredeti kislány konkrétan bele is halt, így vehette át a testet Urano.

Állj (újabb pause)! A gyanakvó nézőben merülnek fel azért fontos kérdések. Először is miért is isekai ez a történet? Olyan keveset tudunk meg Urano életéről, hogy ennyi erővel születhetett volna rögtön Myne-nak is, nem? Hát igazából a központi téma az, hogy Urano mindent tud, amit a mi világunkban meg lehet tanulni, gyakorlatilag az ötödik falat áttörve Myne saját, fantasy világában, tehát oké, legyen isekai. De Urano nem ám csak elméleti tudással rendelkezik, hanem konkrétan menő hajdíszeket készít, meg kézműves papírt, meg ezer féle finomabbnál finomabb ételt, meg sampont, ez hogy is van? Nem olvasással töltötte földi napjainak nagy részét? Őőőő - mondja az író (a képzeletemben) - hát ez olyan yamato nadeshiko féle dolog, egy kulturált japán hölgynek olvasás mellett mindig jut ideje főzésre és kézművességre is! Homlokom ráncolva hitetlenül bár, de legyen, megkajáltam. De akkor ott van még az, amit a Made in Abyss-nak kíméletlenül felhánytorgattam, miszerint nem hatásvadász gyerekkínzás, kendőzetlen sadness porn, érzelmek kalapáccsal való kicsikarása az, hogy Myne olyan fiatal és gyenge, és folyton a halállal néz szembe, és mégis milyen erős, úristen, már érzem, ahogy homályosodik a tekintetem. És egyébként de, ez elég kétélű, ebben az animében is van ennek világosabb és sötétebb oldala is. Egynek, ha Myne öregebb lenne, rengeteg olyan témát, ami a családjával való kapcsolatáról szól, nem lehetne ilyen erőteljes ábrázolásban elővenni, ebből a szempontból tehát Myne kora művészi eszköz, kínzása bocsánatos bűn. Ugyanakkor nemegyszer fordul elő az az animében, hogy ott ül az a kislány, olyasmikről tud, olyan stílusban beszél, mint egy mindentudó ezeréves Cthulhu, és a környékén minden felnőtt bagózik rá. Ez néha irgalmatlanul fájdalmas (mármint baromság), még ha igyekeznek is megmagyarázni, hogy Myne apukája csak annak örül, hogy a kislánya végre egészséges, bármilyen furcsa is legyen a viselkedése - vagy hogy a kereskedőket meg csak a pénz érdekli. De egyedül Lutznak tűnik fel Myne változása, ő találja félelmetesnek, olyannyira, hogy még egy vallomást is kikényszerít Myne-ből. Ez mondjuk egy jó rész volt, de összességében kicsit meh, és kicsit az az érzésem, hogy Myne lehetett volna 20 éves, és a hatásvadászatból lejjebb adhattak volna, és a történet nem romlott volna annyit emiatt (hanem talán javult volna). Egy biztos, így, hogy ilyen fiatalok a szereplők, legalább azzal nem lehet vádolni a nézőt, hogy csak a csöcsös anime csajok miatt nézi ezt a sorozatot.

Nade akkor összefoglalva, szimpatikus karakterek, szépen kidolgozott világ pipa, érdekes és tanulságos történet, izgalmas, mondanivalóval dúsított slice-of-life pipa, időnkénti dráma pipa, eddig egészen jó ez a sorozat, néhány fent megemlített apróságot leszámítva. Akkor térjünk is rá a mágiára, amivel nagyon nem vagyok kibékülve.

Igazából egy bajom van vele: miért kellett???

Valahol a történet harmadik harmadában kiderül, hogy Myne betegsége ahhoz köthető, hogy túlfolyik a testében a mana, amit csak a nemesek tudnak használni, az egyszerű emberek nem, sőt, ha egy közönséges kisgyerek mágikus képességekkel születik, az általában a korai halálához vezet (igen, az eredeti Myne ebbe halt bele). Csak úgy lehet kordában tartani, ha az illető mágikus tárgyakat kap, de azok marha ritkák, csak a nemeseknek vannak, ezért az egyetlen esély egy nemesi családba elmenni mistress-nek (elnézést, nem tudok japánul, de angolban így fordították, és nem tudom, ez beházasodást jelent, ilyen domina-szerepkört, vagy csak házvezetőnőt). 

De máris megannyi faszság! Mitől más ember egy nemes, mint egy csóró? (Erre még fény derülhet.) A mágikus tárgy mi a fenéért esik szét, amikor feltöltődik manával? Hogyan készülnek ezek, miért ilyen drágák? Minek akarna egy nemes egy közönséges lányt feleségül venni, pláne ha még mágikus tárgyakra is költenie kell, csak hogy életben maradjon? Nem az lenne a mana értelme, hogy mágiára lehet használni? Nincs egyszerűen jobb mód arra, hogy megszabaduljon valaki tőle, mint hogy drága tárgyakat barmol szét vele? (Ez is kiderülhet még.)

Oké, ezen túltettem magam, végülis az egész csak eggyel több kihívás Myne-nak, biztos pikk-pakk kideríti, hogy működik ez az egész mágia-biznisz, és majd szép kényelmesen megszabadul a manájától valahogy. NEM! Nem ez történik. Az utolsó részekben kiderül, hogy amúgy (mivel a világban éppen átmeneti mana hiány van, amiről fura módon egyszer csak elkezdtek tudni azok az emberek, akik eddig szart se tettek Myne megmentéséért), a templomban ingyen csapolnak manát egy serlegbe, mert amúgy is kell a bő terméshez. He?!? Ezért hal meg az a sok szerencsétlen manával született gyerek, mert ez eddig senkinek nem jutott az eszébe? (Illetve itt kicsit olyan érzésem van, hogy konkrétan az írónak nem jutott az eszébe, hogy mekkora orbitális plothole-t épített a történetébe a semmiért. És amikor az írón kezdek gondolkozni a történet helyett, az azt jelenti, hogy kilóg a lóláb, a suspension of disbelief összedőlt, és az író megbukott.)

És az utolsó részre jut még egy tőrdöfés minden könyvmolynak. Azt hitted, hogy a tudás hatalom? Élesebb a kardnál a toll? Egy fantasy világba szakadt modern olvasott ember, aki az ottaniakhoz képest egy időtlenül öreg Nyarlathotep, csak túl tud járni pár öntelt nemes eszén? 

A nagy szart. Myne-t végül a mágiája menti meg, mint egy deus ex machina. Tökéletesen kilógva ezzel a történet összes eddigi központi témája közül. Ezt jelenleg elképzelni sem tudom, miért kellett. Hogy Myne legyen még 20%-kal menőbb, és így a 8 éves kislányok is jobban élvezhessék a történetet?

Szóval a mágia jelen állásában kizárólag tönkreteszi ezt a sorozatot, semmi szükség nem volt rá. Kíváncsi vagyok, ebből sikerül-e bármit visszahozni a második évadban.

Mert igen, természetesen felvettem a to-watch-listemre a második évadot. Igen, idegesítőek a történet hiányosságai. De akkor is ez a legjobb isekai light novel adaptáció, amit az elmúlt tíz (húsz?) évben láttam. És Myne akkor is egy végtelenül aranyos, jól megírt karakter, és kíváncsi vagyok a sorsára.

Legfeljebb bősz fujjolások között majd jól lerontom a pontszámát.

Értékelés: 9.0

Linkek: Wikipedia, Myanimelist