2020. február 26.

Fény regényekről szakszerűen


Animéket arányaiban csak nagyon ritkán készítenek a stúdiók eredeti ötlet alapján. Leggyakrabban mangákat, és ilyen fényregényeket dolgoznak fel. Ritkábban vizuális novellát vagy videójátékokat.
De itt most egy kicsikét a fényregényekről fogunk beszélni, illetve, hogy nekünk itt a stábbal mi a véleményünk azokról az animékről, amelyeket ilyenekből készítenek.
Természetesen ma már bárki felmehet a netre, és utánanézhet, hogy mik is azok a fényregények. De ezzel az erővel akár a miénk lehetne az egyik forrás.
Sok helyen szokták a fényregény zsánert a 'ponyva irodalom' kategóriába suvasztani, bár szerintem sokkalta közelebb áll hozzá az, amit mi 'ifjúsági irodalomnak' nevezünk. (Ezt később majd példákkal is alátámasztom.)

Egy-két helyen még regény-manga átmenetnek is nevezik, de nem tudom, miért. Ha csak azt az 50-80 oldalanként 1(!) lapnyi manga 'stílusban' rajzolt illusztrációt nem számolod. (Ez max. annyira elég, hogy ábrázoltad a karaktereid 'manga külsejét', hogy majd az animátoroknak még ezen se kelljen gondolkodni. De nem nevezném átmenetnek a regény és a képregény között.)

A6-os méretben adják ki őket

A fényregényekről gyakran ejtenek negatív hangot azért mert szexuálisan túlfűtöttek és bénán vannak megírva. (Már nem azért a két fillérért, de ez rengeteg nyugati ifjúsági regényről is elmondható.)

Most térjünk vissza a műfaj animékkel kapcsolatos viszonyára. Talán szerény olvasói táborunk között is vannak olyanok, akik nem is sejtették, hogy kedvenc animéjüket egy fényregény alapján készítették. 
Adok egy rövid listát, tényleg csak a legtriviálisabbakról:

Szóval annyi, hogy az már majdnem a feldolgozott mangák számával vetekszik. 

Én és Nite kolléga nem ma kezdtük az animézést, és személyes tapasztalatunk szerint akkor tudjuk, hogy egy anime fényregény adaptáció, hogy aránytalanul sok benne a párbeszéd és/vagy belső monológok. Ez azonban a műfaj sajátosságaiból ered. A fényregények ugyanis nem állnak túl távol egy forgatókönyvtől, vagy, legdurvább esetben egy greentext szövegtől. Ott pedig nagyon gyakoriak a rosszul megírt, gyakran túl egyszerű vagy erőltetett szövegek. Valamint a műfaj eljutott a nyúlon túlra, azaz a 70-es, 80-as, 90-es években még az volt a rendszer, hogy megírták a fényregényt, amiből aztán animét csináltak. Most már az van, hogy a sok ember nézi az animéket, és nekiáll fényregényt írni. Így lassan már az anime írja a fényregényt, és nem a fényregényből írják az animét.
Ha most nagyon kötekedő kedvemben lennék, akkor azt mondanám, hogy a fényregények az anime zsáner 'fanfictionjei'. Éppen ezért kevés olyan szerző akad, aki saját egyediségével ki tud tűnni a tömegből.

Ígértem nektek még a szöveg elején, hogy szerintem a japán fényregényekhez hasonló irodalmi termékek már nyugaton is egyre elterjedtebbek. Anyaggyűjtés közben bukkantam ilyen érdekességekre.
Egy egy isekai kalandregény, csöcsökkel és klafa kardokkal. Noah Kilmartin az ügyeletes Béta-Béla, aki nem totál nyomi, de attól még a csajok rendre elhajtják, még a kötelező gyerekkori barát (!) is, amikor szerelmet vall annak. Egyszer csak ő és az említett gyerekkori barát hirtelen egy fantasy világban találják magukat, ahol Noah lesz a kiválasztott, akinek le kell győznie Lilithet, ehhez pedig az 5 fős csataháreme lesz a segítségére, akik mind vonzóbbnál vonzóbb varázslónők, vagy acélos mellű csatakancák. És most jön lényeg! A velük való szex nem csak, hogy előírt, de kifejezetten javasolt is, mivel a főszereplőt vektornak használva képesek egymás erejét megosztani és korlátozottan telepatikusan kommunikálni, ja meg, ez kötelék. (Az elején még száját húzogató gyerekkori barinének bérelt helye van a háremben.)

Na gyerekek, szerintem ha én ebben a történetben az író nevét átírnám Mikacu Torukomotora, a karaktereket meg Noharura és Tsukiora meg Misakere, akkor a büdös életben nem jönnétek rá, hogy ez nem japán fényregény lenne. Pedig nem az! 

De mivel az eredeti címe Tsun-Tsun TzimTzum, így lehet tévedek. Mondok inkább egy másikat.

Ebben egy Dolos nevű nagyhatalmú lény merő kedvetelésből, átrángat két jó barátot, Henryt és Jasont egy tündékkel, orkokkal, gondokkal, és cicalányokkal teli világba. Nekem ez is nagyon fényregény-pozitívnak hangzik.

- Wen Spencer: A brother's price
Ez egy fordított nemi felállásról szóló regény. Ahol szinte olyan kevés fiúgyerek születik, hogy paradox módon a nők védelmezik őket még az életük árán is (és ez az elvárás is). Van is mitől, mivel a fiúgyerek nagyon sokat ér ám. 16 évesen szép summáért túl lehet adni rajtuk, ahol az adott hím nem egy nőhöz, hanem a komplett háztartáshoz adják oda, amelyen belül próbál felcsinálni, akit csak lehet.
Első blikkre azt mondanám, ezt tuti valami japán írta.
...
De nem.

- Jonathan Stoud: Bartimaeus trilógia

Hogy a kismillió zsé-kategóriás vámpír szerelmes regényt már nem is említsem. 

Ezeket csak azért hoztam fel, hogy lássátok, nincs olyan nagy különbség az 'ifjúsági irodalmaink' között.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése