A következő címkéjű bejegyzések mutatása: isekai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: isekai. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. augusztus 3.

Pók vagyok, baj?! (Kumo desu ga, Nani ka?)


  
Nem, dehogy baj, legalábbis azoknak biztosan nem, akik nem félnek a pókoktól. De tekintetbe véve, hogy azért az arachnofóbiások tábora igencsak népes, elég bátor dolog pókokról animét készíteni. Még akkor is, ha történetesen a főszereplő pókot a legtöbb jelenetben úgy ábrázolják, ahogy magát elképzeli, ami orbitálisan cuki - az összes többi jelenetben meg modern, anime-rpg stílusban, ami irtózatosan menő.


De akkor röviden foglaljuk is össze, hogy kiknek NEM való a Kumo desu ga a pókszabásúak nagy utálóin kívül.

  • Senkinek, aki nem szereti a fényregény adaptációkat. A történet ráadásul ebből a szempontból az egyik legrosszabb alapra építkezik, egy webregény volt ugyanis eredetileg. Ezzel aztán együtt jár minden, ami a rossz fényregény-adaptációk sajátja, mint például a brutális mennyiségű szájtépés.
  • Akiknek tele a töke az isekai, pláne az mmorpg-isekai sztorikkal. Pókcsaj, alias Kumoko ugyanis eredetileg egy sima középiskolás tanuló, akit az egész osztályával együtt leradíroz a föld színéről egy jól sikerült varázslat, csak hogy reinkarnálódjon egy fantasy világban. Ráadásul, hogy teljes legyen a loreban a káosz, ebben a világban statjaid vannak meg skilljeid, fajod, karaktered és szinted, annak ellenére, hogy amúgy az égvilágon semmi értelme az egésznek se a plot, se a realitás szempontjából (mondjuk ezt a kijelentésem revideálhatom, ha az esetleges későbbi évadok úgy hozzák), egyedül arra jó, hogy deus ex machinaként a legbrutálisabb csata közepén el lehessen sütni a szintlépést, és mint azt tudjuk, minden épeszű rpg-ben szintlépés = max hp!!!

2020. március 21.

Honzuki no Gekokujou, avagy Egy Könyvmoly Felemelkedése




Illetve ismerhetitek még "Ascendance of a Bookworm", vagy "Honzuki no Gekokujou: Shisho ni Naru Tame ni wa Shudan wo Erandeiraremasen" címeken is. Nem feltétlenül tudom, mi értelme van kilométeres címeket adni egy történetnek, amikor majd a rajongók úgyis lerövidítik Hongeko-ra vagy valami egyéb elborult japánkarakter-kombinációra, de talán a dömpingben manapság ezzel lehet kitűnni.

Az biztos, hogy az én olvasatomban semmivel sem lehet jobban belesimulni a háttérzajba, mint egy megjegyezhetetlen címmel, meg azzal, ha valaminek a leírásában szerepel az "isekai", pláne a "light novel" szókombináció. Ilyenkor skizofréniám aktuális állapotától függően lassan hátrálva vetek pár keresztet, vagy elzarándokolok a legközelebbi shinto szentélybe (mivel csóró vagyok ezért képzeletben). Pontosan ez történt, amikor a 2019 őszi szezont nézegetve átfutott a szemem ezen az animén, pedig egyébként a történet felkeltette a figyelmem, illetve a rajzok stílusa is. De el kellett telnie még néhány hónapnak, hogy ráébredjek, mit veszítettem volna, ha az (amúgy tökéletesen megalapozott) előítéleteimre hallgatok.