Himouto! Umaru-chan

Bármelyik férfi, aki 24 óránál több időt töltött egy nővel egy fedél alatt, az tudja, hogy a lányok milyen lusták és önzőek tudnak lenni. Pontosan ez történik történetünk főhősével Taihei-el, aki jó anime szokás szerint képtelen a tunya és tetvészkedő húgát ellátni, mivel az ő nélküle teljesen életképtelen lenne.

Fú, ez így első hallásra nagyon riasztónak hangzik. A hugica, Umaru, kettős életet él, nappal és hétköznap egy igazi idol, tökéletes mintadiák, csinos, élsportoló, bármibe is kezd és bármihez is ér, az menten arannyá válik, és művészeti órás műveire még Michelangelo is bőszen belógatna. Egyszóval egy polihisztor kamaszlány, akivel bőkezűen bánt a pubertás, emiatt egész nap vágyakozó és csodáló tekinteteket kell elviselnie embertársaitól.

Vetélj társai úgy voltán csak pszeudó léteznek, mivel, hogy lényegében mint a spanja, és csak játékból versenyeznek vele. A többi egyszerű halandónak meg ilyen még csak meg sem fordul a fejében.

NA,DE..., amint haza ér - a bátyjával együtt osztozott egyszobás lakásba -, magára vesz egy hörcsög jelmezt, hiperdeform alakot vesz fel, és onnantól kezdve megállás nélkül kockul, animéket néz és ha éppen olyanja van, akkor elveri a bátya összes pénzét a neten.

EZT TERMÉSZETESEN SENKINEK SEM SZABAD MEGTUDNI, MERT JAPÁNBAN EZ NAGYOBB BŰN, MINT EGY SIKKASZTÓ, SZERVKERESKEDŐ, PEDOFIL ORVOSNAK LENNI.

Ettől a pénzelverős momentumtól eltekintve azt mondanám, hogy egy ilyen hugicával rendkívül jó lehetne hűsölni, pláne hogy osztozik az animés érdeklődési körben.

Azonban Umaru egy hisztis, !szőke!, aki egyáltalán nem hajlandó mozogni, részt venni a házimunkában, és ha a bátyja nem figyelne oda rá, belehalna az életvitelébe. Nem utolsó sorban pedig egy manipulatív szemétláda.

A bátyja főz-mos rá és takarít utána. A lány nem sűrűn teszi be a lábát a konyhába, így az az egyetlen hely a házban, ahol nincs rendszeres disznóól. Amit Taihei kénytelen-kelletlen kénytelen eltakarítani, ő a földön alszik, mert a húgi kitúrta az ágyából.

Joggal merülhet fel a kérdés a nézőben, hogy elsősorban, miért van ott a hugica. A szülők bizonyítottan élnek, és ugyanabban a városban ráadásul. Erre egyelőre az animében még nem érkezett válasz, de az én fej-kánonom szerint a szülei a fent felsoroltak miatt passzolták le őt a nagytesónál.

Azonban unalmas, ha nem egyenesen vérlázító lenne a sorozat, ha csak erről szólna. Így még több játszótársat kapunk, akik hébe-hóba kizökkentik Umarut a semmittevésből, és elkergetik őt a TV elől.

Egyik ilyen lesz Ebina-chan, aki  a kötelező, szende, nagymellű, félszeg, moe lány. Elég könnyű kijönni vele, mert képes úgy félénk lenni, hogy közben nagyon barátságos.

Kirie, aki viszont annyira félénk, hogy első ránézésre egy yandere youkai-nak tűnik. Az egyetlen karakter, amiből bármiféle rosszindulat is terjed, és az sajnos mindig a saját bátyján csattan.

Sylphynford a tipikus gazdag lány, akinek feltűnési viszketegsége van. Nem jöttem rá mennyire, de részben külföldi, arra sem, hogy honnan jött, de a lényeg, hogy külföldi rokonai is vannak és gazdag. A történet elején ő az egyetlen, aki sziszükhoszi küzdelmében megpróbálja legalább egy dologban túlszárnyalni Umarut, de minden próbálkozása hiába való.

Időszakosan felbukkan Takeshi, Taihei kollégája és barátja, valamint Alex, aki szintén. Hogy tovább erősödjön a báty-életérzés az előbbi Kirie bátyja, az utóbbi pedig Sylphynfordnak.

Mint látjuk, az anime nem találja fel a szeletelt kenyeret, és olyan elemekkel operál, amik már minden animés könyökén jönnek ki.

Akkor meg mégis mi az igazán jó benne?

Elsősorban a tálalás.

Aki kicsit is járatos az animékben, egyből párhuzamot vonhat a Oreimo anime Kirino nevű karaktere között.

Azonban, amiben lényegesen eltér tőle, és a többi hasonló testvér hugicás animétől, hogy végre nem szekercével kell vágni a szexuális feszültséget testvérek között.

A sorozat tudatosan használja a kliséket, és azokból igyekszik is a legtöbbet kihozni ezáltal egy abszurd paródiává változtatva az egészet, azonban még mindig a épelméjűség határán belül.

Másik nagy erőssége a karakterekben rejlik, ugyanis valami elképesztően szerethetőek. Régen néztem már úgy soft slice of life animét, ahol ennyire együtt éreztem, örültem, izgultam vagy szomorkodtam volna a karakterekkel.

Bevallom, Umarunak nem egyszer kívántam, hogy kapjon végre már egy strici maflást. Az író azonban e fogyasztói igényt egy jóval elegánsabb módon elégítette ki, mégpedig a szereplők finom jellemfejlődésével.

Értem ezalatt, hogy egyiküknek sem fog 180 fokos fordulatot venni a személyisége: tanulnak a hibáikból, és úgy fejlődnek jobb emberekké. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de a sorozat elején lévő állapotok láttán valami elképesztően büszke voltam én is ara, hogy Umaru megágyazik magának és hajlandó rendes ételeket enni, vagy csak hálás azért, hogy gondoskodnak róla.

A legtöbbet talán Kirie fog fejlődni Umaru-sama szárnyai alatt.

Nem utolsó sorban a sorozat erősségei közé tartozik még a pozitív hangulat, ami mellé egy nagyon aranyos grafika is társul.

Összegzésképpen annyit mondhatnék, hogy az anime nem fogja megváltani sem a világot sem pedig a műfajt, de egyáltalán nem az a tizenkettő egy tucat anime.  Különösen ilyen ínséges korokban, amikor mélyvízi búvár engedéllyel lehet csak igényesebb műveket találni. Higgyétek el, láttam én már ennél sokkal szarabbat is, de ez az anime legalább próbálkozik, és sikereket is képes elérni. Megmutatja, hogy kliséket formálni és használni kell, nem pedig kapaszkodni beléjük, mint villamosmérnök a katalógusába.

Bátran tudom nemtől, kortól függetlenül ajánlani bárkinek, akik egy aranyos és mégsem IQ nulla sorozatot szeretne nézni. A grafikára igazán senkinek sem lehet panasza, teljesen hozza a korszakhoz megfelelő szintet.

Legyen 7 pont a 10-ből. Kellemes műfaji lelemény, aranyos megvalósítással, de azért a világot nem rengeti meg.

Most, hogy már el tudjuk képzelni, mivel is állunk szemben, eltudjuk dönteni magunkban, hogy mikor van kedvünk pont egy ilyen mű megnézésére, és akkor biztosan élvezni fogjuk.

Akinek sikerült már most meghozni a kedvét az napszaktól függetlenül lője fel a pizsamáját, készítse elő a rágcsálni valót, egy hatalmas üveg kólát, ölelje át kedvenc dakimakuráját, és bátran kezdjen bele.