Interviews with monster girls (Demi-chan wa Kataritai)

Vannak emberek akkikel iskolás éveikben előfordult az, hogy kirekesztve érezték magukat,
mert némileg másabbak voltak valamiben mint a többiek.
Én magam is hasonlóan éltem meg azt az időszakot, volt hogy csúfoltak a suliban (ált. és közép). Hát na, egy kis kis lúzer voltam akkor. Szerencsére egyetemen sikerült tökösebbé válnom és végre nem hunyászkodok már meg, ha idióta seggfejek beszólnak. Ehhez sok önismeretre és bizalomra kellett szert tennem.

Ezen beilleszkedési problémával foglalkozik az Interviews with Monster Girls.

A történet dióhélyban: Főszereplőnk egy biológia tanár Takahashi Tetsuo, aki a demi-human-ekről (másnéven demikről) szeretne kutatásokat, riportokat készíteni. Szerencséjére az ölébe hullik a lehetőség három diák és egy matektanár személyében.
Név szerint a szereplők Takanashi Hikari aki egy vámpír, Machi Kyoko egy dullahan, Kusakabe Yuki egy hóasszony és végül de nem utolsó sorban Sato Sakie egy Szukkubusz.
Az anime tizenkét része alatt az ő életükbe nyerhetünk betekintést.


Maga a történet alapvetően elég lassú ütemű, ezért aki pörgősebb csépelős animékhez van szokva, az szarrá unhatja magát ezen. A sztori fő vázát az interjúk és az ezáltal feltárt problémák megoldása képezi.
Ez kimerülhet pár kényelmi dologban, de néha a társadalmi beilleszkedés is előkerül mint megbeszélendő téma. Ezek a problémák és megoldásai jól fel lettek építve, és ez igazán megtetszett nekem az egész koncepcióban.
Az anime atmoszférája is megnyerő. Egy nyugodt idealizát japán középiskolás életképet láthatunk megfestve (a zene is ezt segíti előhozni).

A karakterek is kellőképp kommunikatívak, és szemilyéségjegyük is eléggé különböző. Ők maguk is szépen fejlődnek a történet előrehaladtával.
Takahashi egy remek karakter és elég jól reprezentálja, hogy milyen elhivatottsággal is lehetne űzni a tanári hivatást (habár bioszt tanítani az egész anime alatt nem lehet látni).
Kedvencem a szukkubusz tantónéni, aki a főszereplőnél be akar vágódni (jó a komikuma ezeknek a jeleneteknek, és lehet neki szurkolni, hogy sikerüljön behálóznia a senseit).
A lányok is szerethetőek, ott az energikus vámpír, a félénk dullahan és az (elején) zárkózott hóasszony (igaz tinikorú, de a mitológiai lényt így nevezik).

Ami nem igazán tetszett az animében, hogy főszereplőnk egy kicsit túl közel is kerül a diákokhoz (pl. azért tini iskoláslánykákat nem kéne ölelgetni egy felnőtt tanárnak, mert könnyen kibaszhatnák őt a suliból), de gondolom a félreérthető jelenetek és párbeszédek miatt csinálták így a készítők.

Szerencsére azért nem rakták tele csöcsvillantásokkal és egyéb ecchi elemekkel az animét. Najó vámpírlánykánk tud huncut is lenni ( ͡° ͜ʖ ͡°), és szukkubusz tantónéni az évad vége fele már kezd villantani *vink, vink*.

Összességében ez egy kellemes lassú ütemű anime, ami némi gondolkozásra is sarkalhatja a nézőt  társadalmi és elfogadási problémák témakörében.

Pro:
- Kellemesnek légkör
- Fejlődő karakterek
- Vicces
- Elgondolkodtató
- Nincs fölös fanservice (de attól még akad ( ͡° ͜ʖ ͡°) )

Kontra:
- Lassú ütemű történetvezetés (egyeseknek)
- Tantóbácsi lehetne óvatosabb

- Túl kevés rész (jelenleg)

Értékelés: 8.5